Volume
Tekerd meg a volumét
Attó vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerő, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy

Tekerd meg a volumét
Attó vad
Azt mondják, hogy ezredvég
Lesz és az
Lesz a világ vége is
Hát lehet
De nevetnék, ha bejönne
Emberek!
Inkább 2001 vagy 2002
Lenne jobb
Tekerd meg a volumét
Hadd legyen nagyobb
Hangerő

Tekerd meg a volumét
Attó vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerő, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy

Tekerd meg a volumét
Azt a kis gombot
Mindenki majd látja
Hogy te komolyan nyomod
Ezt a dolgot

Sültkrumpli
Ma még a sültkrumpli meg a
rántott hús
Mentén zöldül az élet
De a horizonton már
masíroznak
Az új keretlegények
Fegyvernemek, Szupermenek,
Terepjárók, a nő mint Terep
Ajzószerek, Ablakkeret
És rutinból az égre mered

Mindenki ha e kettő egyszerre
jelen van kellő
Mennyiségben és az élet kék
Vizét mások is szelik még
Tvinpiksz, Medmex, Dándog,
Betmen
Redbull, Pitbull, Plusz a
Testem
Más elemekkel tesztelget
engem
Mikor elvegyültem a lélek kivált

Várúr lett és most messzi lát
A messzelét bárszékén ül
temperált
Itala van és átélten egy
jellemet
Formáz ruhámhoz éppen

Két kis érzés között a szégyen
Hogy csak ekkora az érzésem
kérem
De az a nehéz gyerekkor
Még meghatároz ilyenkor
Mit tehetnék, széttárom a
kezem
És elmerengek máson meg
ezen
Mit tehetnék, széttárom a
kezem
Mikor elvegyültem a lélek kivált

A pécsi szál
Egy hajó vagy ködben mész
És közben hosszan dudálsz
A víz eltűnt egy résen és halak
Habzó tetemén jársz
Pont vihar van a szél
Szardellát vág az arcodba
Letörlöd, de a mozdulat
Szerint elfáradtál a harcokba

Még biztos Te is látod
Amit én látomásos
Költészetem útján
Íme most eléd tárok

Mögötted azt látom ég
Az Antarktiszi partvidék
Följebb megyek, és azt látom
ég
Az egész világ de az ENSZ-be
még
Gondolkodnak, de Pécs is ég
Szálanként és ez döntött
Segély indult és igen jól jött
Amikor elküldték a sok sok
vödröt

Szarvasok égő aganccsal
Nyuszikkal a hátukon
Világítják be az estét
Gitárosok én nem tudom
Hogy még mire vártok itt hát
Szólózzátok szerteszét
A világot, nem kell sok
Neki egy szomorú szám pont
elég.

Német mérnökének
A mérnökeim már dolgoznak egy
modellen
Amiben ép test ép lélek és épp
egy szellem
Járnak hármas kézfogót
Csizmájuk alatt kígyók
Haldokolnak

A németeim már dolgoznak
a mérnökön
Kérdik a sok ipari kém mér
köszön
Előre neki az utcán
Biztos a titkot tudván
Kifecsegte azt

Az énekeim már dolgoznak az
életen
Odahatnak, hogy mindenkinek
jobb legyen
Alszanak a németeim
Dolgoznak a mérnökeim
Száll a dal, tralala...

Sika, kasza
Kinézek egy házat
A hegyek között mondjuk
Van mellette egy tó
Ahol majd kibontjuk
A vitorlát, ha megveszem
Szép pénzért a házat
Csak hatot kell aludni
Addig félreteszek párat

Abból a sok forintból
Amit éneklésért kapok
Nem kell sokat tudni
Csak bemondok pár nagyot
Mert az élet szolgája
A kimondott szónak
Megijesztem kicsit
Nem kapsz jó szót holnap

Nem járok meg mélységeket
A mélység nekem nem mámor
A mélység nekem nem is űr
A mélység gyanús szekértábor
Ahol ott áll az ellenség
Hogy ne tessék bemenni
E mélység felett nem illik lebegni

Bujkálva közelebb megyek
Most a házhoz
Látom a melegét
Orrom ablakához
Nyomom, hogy érezzem
Is, és ne csak lássam
Ennyi kis orrnyomot
Már régen nem találtam

Mint ezen az ablakon
A magamé mellett
Látszik, hogy ez a ház
Másoknak is kellett
Abból a sok forintból
Amit éneklésért kapnak
Boldogan énekelnek
Míg csak meg nem halnak...

És hogyha máshová kerül...
És hogyha máshová kerül
Az ami belül
Volt eddig, de kicsalták
Idegen erők illetve dehogy
Idegenek, hiszen rég ők hajtják
Az új kocsit ami megáll
A házad előtt és egyet dudál
A régi barát aki benne ül
Hogy Te is beülj és repülj
Aztán az ülésen alszol
A szíved meg attól
Haldoklik, hogy testszerte
Összebeszélnek mind a sejtek
És egy szép sóhajra egyszerre
Abbahagynak minden munkát
És azt a legényt dolgoztatják

Aki pihent eddig az árnyékban
És ha valóban van, most ér a
Sóhaj nevű apró lován
Ki a testből és néz ostobán
Mert a kijáratnál már ott áll
A régi barát és egyet dudál
Hogy gyere ki mint a csiga
Abba a gyerekkori dalba
Na rajta, rajta
És ha máshová kerül
Az ami belül
Volt eddig, de kicsalták
Hogy menjen messze
És ott egy massza
Részei lesznek és azt imádják
Általában akik benne vannak
És oldódnak meg szórakoznak
Meg bekenik magukat
egymással
És mondogatják, hogy nincsen
baj

Jutka
Jutka átúszott a folyón
Elvitte a tényképét innen a
házból
A fűthető álmokat a képcsőből
Fehér fény úszik a
kávéscsészén
Maradjunk még a vasárnapnál
Ránctalan keddről álmodik a
hétfő
A szerda csak egy szerda
A csütörtök jelzőt se kap
Ő hajat mos pénteken
És szombatra megszárítja a
nap

Itt senki nincsen...
Itt senki nincsen...
Úgy ahogy te itt nekem

És mikor egy érzés
A teraszra vitte őket
Látták, hogy ott alant
Kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat
És Porschék viszont
Gondolták a lüktető
Élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni
És rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben
Ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson
Hívhatjuk baszásnak
De olyan ritka
Amit az emberek együtt csinálnak
Az emberek és a szex
Régi harcostársak
Testi jóbarátok
És a lelki világnak
Csontot dobnak olykor
És szerelemnek hívják
Ha kijön a lélek az ólból
Oly korban értem én a tréfát
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át
Hogy aki számít vagy számol
Az magának világít
Pár öböl lángol
Leverem a hamut
Aki velem smárol
Az a korral jár
Hazulról el
Már hosszan jövünk
Mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni
Annak akit illet
Ha az élet megy is tovább
Vegyen tiszta inget
Mert igazából vége
Csak nem vettük észre
Mikor és hogy fogyott
Annyira el szegény
Hogy most ünneplőt kell húzni
Berúg majd sok legény
A lányok lúdböröznek
És aggódnak, hogy lomhák
Hátha elhúzott az élet
Míg a hajukat fonták
A bálra ahová fehér
Ruhába bementek
Poharakat fogtak
Tréfákon nevettek
És mikor egy érzés
A teraszra vitte őket
Látták, hogy ott alant
Kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat
És Porschék viszont
Látásra mondta Jutka
És átúszott a folyón

Egy az egybe (csak maga)
Fehérekét forgatok meg
A földön kiterítve fekszenek
Én a tőröm keresem bár
Nem kenyerem a dicsekvés
Dehát megint győztem és a
Gyerekkor amíg tartott
Winnetouként begyűjtöttem
Sok sok, igen sok szőke skalpot

És Szilaj Ló és Vörös Felhő
Tehát sziú is voltam néha
Meg Ülő Bika az tényleg győzött
Bár elég régen még a
Sebesült Térd nevű patak
Jut eszembe nekem így most
Ott meghaltunk mi is páran
De főleg az volt igen kínos

Hogy amikor eltemettek
A rám került súlyos földtől
Nem láttam, hogy az élet szép
És azóta ott lent pörköl
Valami pokol, de így most
A tőröm, hogyha meglenne
Azzal kivágnám én magam
S nem pörkölődnék tovább benne

S elindulnék Nagy Szellemként
Rendet rakni a világban
Ahol baj van Robin Hoodként
Lőnék én minden irányba
Ahol meg jó, ott kiskabát
Lennék egy milliomos fián
Vagy Télapó, hogyha lehet
Télapó halott indián

Éjjeli lámpa
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
énnekem
Biztos én is azt keresem, és
ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább

Le nem veszem a szemem
róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kifecsegje
másnak
Pedig ezért a titokért otthon
engem várnak
A szekrényből kiveszed a
szárnyad
Falról leemeled a kardod
És éjfélkor kiszállsz az ablakon
És élvezed, hogy a többi
baglyok
Elejtik a pockot ha meglátják
Milyen célokért szállsz harcba
Ma még kiismerheted a lámpát
Holnap belenézhetsz a Napba

Ha a síelő lemegy
A hegyről a völgybe
S nem talál már helyet
Ami lentebb lenne tőle
Megáll akkor várván
Egy tektonikus mozgást
Ami megemeli őt is
És a szájához egy forrást
Persze hogy csak tiszta
Forrás jöhet szóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba

Szécsi Pál
(A) E dalt alkotó elemek
A közéjük elvegyült
Romantikus elemet
Álmodozás közben
Meglepték és rózsaszín
Ruháit letépve
Benzint locsoltak rá és
Gyufát dobtak habtestére

Mondták. Nézd, hogy ég -
és kérdezték hogy
- Gondoltál-e ilyen végre?
És botokkal böködték
Hogy szólaljon mostmá meg
végre

(B) Az meg nem szólalt meg
Hanem csak égett
Olyan szépen olyan sárgán
Hogy mentősök sírtak látván
Hogy áll áll áll áll égve áll
Mert képes erre a romantika
Még így, haldokolva is

Hát énekeljük ezt a dalt
Amiből sajnos már kihalt
A romantika az előbb
És minden a szigorú erőt
Ünnepli most benne
Legyen példa erre
A gitár és mondjuk ki végre
Nincs is szükség éneklésre

Kicsit feldob...
Kicsit feldob és alám áll
Este van, messze ellátok
Az autó áll, a nadrágon él
Sörhab alatt a sárkányvér
De ennyi béke nincsen úgyse
Kolbászt a reggeli kelőknek
Pirost a régi szádra és
Gitárt a hátsó ülésnek
Beteg növények az ablakba
Biciklit a falhoz tenni
Ugyanúgy mint régen
Újra körbenézni, megint semmi
És te azt hiszed engem csak
lábak hoztak ide
Az autómban galamb a
gázpedál
Ki olyan szerelmes, hogy
mindegy hogy kibe
És kicsit feldob és alám áll

Napos oldal
Nem zavarta ma semmi a
napot
A csajom - ha van - a két
lábára áll
Ujja a szájában - nem vérzik
ne félj
Csak megáll és barackos kert
a nyár

A kertek alatt volt kihűlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll
a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Napos oldalon áll...

A kertek alatt volt kihűlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll
a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Pedig Te még a meteorológusok
Kabátjában is fázol
S ha az eső eláll
Te gondolatban tovább ázol

A honi csillagászat fejlődése
Nézem, ott a Hold
Némi alkoholt
Fogok inni
Hogy úgy legyen, mint régen

Amikor ott ültem
Régi estében
Nővel tó mellett
De most valahogy nem megy

Pedig a Hold most is ott van
Ahol akkor megmutattam

Felkelek a földről
Leporolom magam
Látod, ott a Hold
Amott meg a Nap van

És itt jövök én is
Látom, Te sem vagy rest
Elindulunk miként
Az égen az a két test

Úgy gondolom modelleztük
Hogy mozoghat minden együtt

A világűr az némi anyag
Meg a semmi keveréke
Mondtam még akkor este
Bele a lány szemébe

De a kutatások mai fokán
Ezt már nőnek nem
mondanám

Mert én akkor még jelentést
Kutattam jelenségben
Körbejártam, megvizsgáltam
De ma már csak nézem

Hogy fénylik most is a Hold
És eszembe jut milyen fura
Azt mondják, hogy régi rokon
A puna meg a luna

Helló
Helló, hogy vagy? Jó hogy vagy
És ha azok a szavak elfogytak
Amiket eddig használtál
Hogy elmondjad, hogy hogy
voltál
Majd én fogom a szép
szavakat
A nyelvedre ráhelyezni
Beszélj velük, hogyha tetszik
Te meg kérded hogy szeretni

Úgy kell-e hogy sokszor
mondom
"Szeretlek" meg más ilyenek
Minek masni nyers húsokra
Mondd meg nekem, én figyelek
Látod én már nem beszélek
Fontosat meg ami számít
Én már nem - csak pár kocsi az
Ami elhúzva még megvilágít

Bennem többet ne nézd
magad
Medencém alján törött tükör
Mondják, hogy a lélek halvány
De hogy szív alakú -
Ugyan mitől?
Úgy haladok e néma árnnyal
Ahogy halak lent haladnak
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak